Izmaink szerepe a mozgásban

Mozgásszervrendszerünk passzív része a csontváz, aktív része pedig a harántcsíkolt vázizomzat. A csontvázizmok átlagos alkat esetén körülbelül a test 45%-át teszik ki, számuk átlagosan 350. A csontokhoz rostos kötőszövetből álló inakkal kapcsolódnak.

A vázizmokat fedő hártyából válaszfalak indulnak ki, ezek az izmokat izomnyalábokra tagolják. Bennük találhatók az izom vérerei és idegei is. Az izomnyalábok izomrostokból épülnek fel, amelyek sokmagvú izomsejtekből tevődnek össze. A harántcsíkolt izmok idegi impulzusok révén, akaratlagosan aktiválhatók, amihez a vér szállít tápanyagot (szőlőcukrot). A szőlőcukor-molekulákból álló, glikogén nevű keményítő lebontásából és elégetéséből származó kémiai energia az izmokban mechanikai energiává alakul.

Az izmok fő tömegét az ernyedt állapotban kevéssé tónusos, összehúzódáskor feszessé váló izomhas teszi ki.

Egy-egy mozdulatunk kivitelezésében általában több izom, illetve több izomcsoport vesz részt. Vannak azonos működésűek (ilyenek például a térdhajlító izmok), ellentétes működésűek (ilyen például a bicepsz és a tricepsz), továbbá léteznek valamely más izom nem kívánatos hatását ellensúlyozó közömbösek is (például a tenyerünkben). Hatásuk és működési irányuk szerint megkülönböztethetünk hajlító, feszítő, közelítő, távolító és forgató vázizmokat.

Gyakori, kellemetlen izomtünet az izomláz. Ez nagyobb fizikai terhelés után alakul ki, akkor, amikor az izom munkájához már a májban raktározott glikogénre is szükség van. Ez oxigén nélkül bomlik le és látja el az izomsejteket energiával, ami a tejsav felszaporodásához vezet –izomlázat okozva. Más feltételezések szerint az izomlázat a megerőltetett izmokban keletkező, számos mikroszkopikus szakadás váltja ki. A fájdalom azonban csak 2-3 napig tart, mivel az izmok ezt követően gyorsan regenerálódnak.